Aizkraukle
| Aizkraukle | |||
 | |||
| Katolikus templom Aizkraukleban | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lettország | ||
| Tájegység | Sēlija | ||
| Alapítás éve | 1967 | ||
| Irányítószám | LV-5101 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 6853 fő (2024. jan. 1.)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 102,5 km² | ||
| Időzóna | UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 56° 36′ 03″, k. h. 25° 15′ 18″56.600833333333, 25.25556.600833°N 25.255000°EKoordináták: é. sz. 56° 36′ 03″, k. h. 25° 15′ 18″56.600833333333, 25.25556.600833°N 25.255000°E | |||
| Aizkraukle weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Aizkraukle témájú médiaállományokat. | |||
Aizkraukle (1990-ig Stučka) Lettország egyik legfiatalabb városa.
Fekvése
A város Rigától 90 km-re délkeletre, a Daugava jobb partján terül el.
Történelem
A Daugava partján 1211 körül épült vár, amelyet Aizkraukle néven Henrik Livónia krónikája (Henrici Chronicon Livoniae) hat helyen is említ,[2] és amely a mai település a névadója, a várostól nyugatabbra állt. A vár (németül Ascheraden) neve az Asscrade szóból származik, az erődítménynek romjait Filippo Paulucci márki a 19. században útirajzai között örökítette meg. A mai modern város megalapítása 1961-1966 között, a Daugaván Pļaviņas mellett épült vízerőmű építéséhez kapcsolódott, városi jogokat 1967-ben kapott a település. Az alapításkor (Pēteris Stučka lett kommunista vezető tiszteletére) Stučka nevet kapta.
Az első Aizkraukle-i csatára 1229-ben került sor. Viestards szemgal fejedelem, megbosszulandó a Kardtestvérek előző évi szemgali fosztogató hadjáratát, úgy döntött, hogy kifosztja az Aizkraukle várhoz tartozó föld területet. A vár és várkörzet parancsnoka Marquart von Burbach volt,[3] aki szembeszállt a behatolókkal és Aizkraukle közelében megütköztek. A támadó sereg félezer főből állt. Viestards fejedelem egy tűzből kikapott égő faággal állon vágta a karddal rátámadó von Burbacht, aki csak a fogai egy részét veszítette el, a fejedelem elmenekült.[4] [5]
A város mellett 1279. március 5-én a második Aizkrauklei csatában csapott össze a Traidenis litván nagyfejedelem vezette litván, és a Német Lovagrend Livón tartományi mestere, Ernst von Ratzeburg vezette német és a velük szövetséges, Eilard von Oberg revali kormányzó vezette dán sereg. Traidenis ügyes csellel megosztotta az ellenséget. A dánokkal szemben felálló serege menekülést színlelt, a dánok üldözőbe vették őket, sikertelenül. Mire visszafordultak és visszaértek a csatatérre, a litván főerők megsemmisítették a németeket és ez a sors várt a dán seregre is. A csatában elesett Ernst von Ratzeburg, Eilard von Oberg, körülbelül hetven lovag és sok közönséges keresztes katona.[6][7]
Aizkraukle testvérvárosai
Jegyzetek
- ↑ Iedzīvotāju skaits pēc tautības reģionos, pilsētās, novados, pagastos, apkaimēs un blīvi apdzīvotās teritorijās gada sākumā (pēc administratīvi teritoriālās reformas 2021. gadā). Central Statistical Bureau of Latvia. (Hozzáférés: 2024. június 19.)
- ↑ Henrik Livónia krónikája többször is említi a várost: VIII:1, IX:6, X:14, XI:5-6, XXII:8, XXIX:5
- ↑ Marquart von Burbach 1210-ben lépett be a Kardtestvérek rendjébe, hamarosan Aizkraukle várának parancsnoka (1211-1231) lett. A jelen csatán kívül neve szerepelt az 1230-31-ben a kurokkal kötött megállapodásokon. Utolsó írott említése 1234-ből való, feltételezések szerint más lovagokkal együtt az 1236-os [[Saulei csata|Saulei csatában vesztette életét.
- ↑ A Livóniai Verses Krónika elmondása szerint, 1729-1786 sorok, Google-fordítás.
- Viestard király szomorú volt. / Aztán összeszedve a csapatokat, / nagyjából a második évben / Aizkraukliba ment, / elpusztítja a testvérek földjét, / sok zsákmány szerezhető.
- Ott volt az úr bátyja, valaki / aki nem volt vidám hangulatban / minderről hallott, / ha nem is mutatta.
- Ez a várúr, akit Marquardnak hívtak, / hát elküldték a hírnökeiket / lettekhez és livekhez, / velük együtt tartsanak, / együtt kell halniuk vagy élniük.
- Szabadulni akartak a fogságból / azok a szerencsétlenek, akik ott szenvednek. / Legyen szándék szent és közel hozzá; / ilyen kötelezettségvállalás esetén, / akkor az eseménynek sikerülnie kell.
- Üldözni kezdték a zsákmányoló / szemgalokat, / azonnal nyomukba eredt / katonáival.
- Kész volt szenvedni, / kiragadni a kezükből / ezeket a keresztényeket. A harc előtt / így szólt népéhez:
- "Minden hős vegye figyelembe: / itt a húsod, véred / Tudjon mindenki harcolni, / adjunk életet, / de fivéreinket és nővéreinket mentünk!"
- Ilyen tanács járt azoknak, akik / dühödt lendületben / képességeik tetejére értek. / Akik sebet vágnak, vernek / lándzsákkal és kardokkal.
- Viestard szembeszállt velük. / Ötszáz ember gyűlt össze erre, / mind megverték. / Alig sikerült megmentenie magát: / védekeznie kellett / lángoló rönköt hozott / fegyverként tűzből gereblyézte ki.
- Amikor Marquardt meglátta, / képes volt rátámadni / bátor az elszántságban. / Burbachban született / és jó lovag volt, / aki szívesen védi becsületét; / még mindig azt mondják, hogy az ember nemes.
- Jót kívánok a lelkének!
- Túlságosan előrébb jutott / a lova, Viestards közelébe, / aki kiütötte néhány fogát / és elmenekült a palotájába.
- ↑ Livóniai Verses Krónika (01729–01786 sorok). [2008. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. február 5.)
- ↑ П. В. Петрухин: О датировке списка А договора Смоленска с Ригой и Готским берегом (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 7.)
- ↑ "Ratzburgi Ernest 1278-ban lett mester. ... A mester testvéreivel és lovagjaival, a Elert Rävele dán helytartóval, a lettek ellen ment. Gyilkosság, fosztogatás volt az ő munkájuk. A lettek követték a mestert Livóniába és a két fél az Aizkraukle váránál találkozott csatában. A pogány sereg nagyon nagy volt, a keresztények elvesztették a csatát. Ernest mester, 71 rendtestvér és sok lovag esett el a csatában A pogányok ellopták szeretett Máriánk zászlóját, őrét, Indrikis Thiesenhausen lovagot pedig megverték, a dán meghatalmazott Rävelében próbálta helyrehozni a rossz helyzetet, de megsebesült és lovát megölték. Ez 1279 nagyböjtjében történt".Baltazara Rusov, Fordító: Valters un Rapa. Livonijas hronika (lett nyelven) (1926. június 19.)
További információk
- A város hivatalos honlapja
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
