Conca dei Marini

Az Amalfi-part világörökségi helyszín része

Conca dei Marini
A concai kikötő
Közigazgatás
Ország	Olaszország
Régió	Campania
Megye	Salerno (SA)
Védőszent	Páduai Szent Antal
Hivatalos ünnep	védőszent-fesztivál (június 13.)
Irányítószám	84010
Körzethívószám	089
Forgalmi rendszám	SA
Népesség
Teljes népesség	664 fő (2023. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	697 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	120 m
Terület	1 km²
Időzóna	CET (UTC+01:00)
Elhelyezkedése
é. sz. 40° 37′, k. h. 14° 34′40.616666666667, 14.56666666666740.616667°N 14.566667°EKoordináták: é. sz. 40° 37′, k. h. 14° 34′40.616666666667, 14.56666666666740.616667°N 14.566667°E
Elhelyezkedése Salerno térképén
Conca dei Marini weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Conca dei Marini témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Conca dei Marini község (comune) Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében. Az Amalfi-part többi településével együtt 1997 óta része az UNESCO világörökségének.

Fekvése

A település a Conca-fok (Capo di Conca) területén épült ki, Amalfi városától mintegy 5 km-re Positano irányában.

Történelme

Eredetéről nem léteznek pontos adatok. Valószínűleg az etruszkok alapították Cossa név alatt. Első említése i. e. 481-ből származik, amikor a rómaiak hódították meg. Az akkor még kis halászfalu egyik fontos támaszpontjuk volt a pun háborúkban, a polgárháborúk idején azonban Pompeiust támogatta.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a települést az Amalfi Köztársaság kebelezte be, ezáltal részesévé vált a földközi-tengeri kereskedelemnek. Ebben az időszakban épült fel hajógyára is. A köztársaság bukása után a 11. században a település a Szicíliai majd a Nápolyi Királyság része lett.

1861-ben az egyesült Olasz Királyság része lett, ekkor már csupán kis halászfalu volt, egykori jelentőségét teljesen elveszítette. A két világháború között egyesítették a szomszédos Furoréval, a második világháború után azonban visszanyerte önállóságát. Napjainkban gazdaságának legfőbb mozgatórugója a turizmus valamint továbbra is a halászat.

Népessége

A népesség számának alakulása:

Főbb látnivalói

• A concai kikötő (Marina di Conca) egy kis öbölben fekszik és a helyi halászok kikötőjeként szolgál. A turizmus fellendülésével azonban egyre több jacht is megfordul benne.
• A Capo di Conca-őrtorony (más néven szaracén torony vagy fehér torony) egy 15. században épült erődítmény, amelyet a török kalózok támadásai elleni védelem céljából építettek.
• A Smaragd-barlang (Grotta dello Smeraldo) egy félig vízalatti karsztbarlang a kis félsziget nyugati részén, amelyben az Anacapri mellett található Kék Barlanghoz hasonló jelenségek zajlanak le. Itt a fénytörés következtében a napfény nem kékre, hanem zöldre festi a barlang vizét és belsejét. 1932-ben fedezte fel Luigi Buonocore, egy helyi tengerész. A barlang 60 méter hosszú, 30 méter széles, 24 m magas.
• A Santa Maria di Grado-templom a 9. században épült, majd a 10. században újjáépítették egy földrengés pusztításai után. A templom érdekessége a majolikával burkolt kupolája. Hozzá tartozik a Santa Rosa da Lima-kolostor.
• A San Giovanni Battista-templom 1416-ban épült Keresztelő Szent János tiszteletére. Napjainkban Sant’Antonio di Padova-templom név alatt ismert, miután 1694 óta Páduai Szent Antal Conca hivatalos védőszentje.
• A San Pancrazio Martire-templom 1370-ben épült, 1543-ban a török kalózok kifosztották. A kalózok által elpusztított harangtornyot 1908-ban építették újra.

Források

• Blanchard, Paul. Southern Italy (angol nyelven). London: Somerset Books Company (2007). ISBN 9781905131181 
• Monos János - Capri, Ischia, Salerno, Sorrentói-félsziget, Amalfi partvonal Dekameron Könyvkiadó, Budapest, 2006 ISBN 978-963-9331-74-7
• Comuni-Italiani
• Italy World Club

Jegyzetek

További információk

• A Wikimédia Commons tartalmaz Conca dei Marini témájú kategóriát.
• Turisztikai információk az Amalfi-partról