Richard Layard

Nem tévesztendő össze a következővel: Austen Henry Layard.

Richard Layard
Született	1934. március 15. (90 éves)[1][2][3][4][5]
Állampolgársága	brit
Házastársa	Molly Meacher (1991–)[6][7]
Szülei	Doris Dunn John Layard
Foglalkozása	közgazdász politikus egyetemi oktató
Tisztsége	a Lordok Háza tagja (2000. május 3. – )
Iskolái	London School of Economics Eton College
Kitüntetései	Fellow of the British Academy Fellow of the Econometric Society (1986)[8] IZA Prize in Labor Economics (2008)[9] Clarivate Citation Laureates (2022)[10]
Sablon • Wikidata • Segítség

Peter Richard Grenville Layard (1935. március 15. –) brit közgazdász, 1990 óta a London School of Economics egyik részlegének az igazgatója.

Tanulmányait Cambridge-ben a King's College-ban és a London School of Economics-ban folytatta. Karrierje elején Lionel Robbins Bizottságnál volt kutatásvezető. Ennek a szervezetnek a jelentése vezetett a brit egyetemi oktatás kibővítéséhez a 20. század '60-as '70-es éveiben. Számtalan akadémiai tisztsége mellett, melyeket az 1960-as évek óta tölt be, több kormányzati szervnek is tanácsadója volt az Egyesült Királyságban és Oroszországban.

1991-ben elvette Molly Meachert. Két lányuk és két fiuk született.

2000 óta Layard a Lordok Házának munkáspárti képviselője.

Munkássága

Layard azzal vált híressé a közgazdászok között, hogy azt állította: a bevétel rossz mutatója a boldogságnak. A modern boldogságkutatásokra alapozva három faktort emel ki, amit a közgazdászok nem vesznek számításba:

• Társadalmi versengés: Azzal ellentétben, amit a konzervatív közgazdaságtan állít, az ember boldogsága a relatív és nem az abszolút jövedelmétől függ. Tehát ha mindenki ugyanakkora vásárlóerő-növekedésben részesül, lesznek olyanok, akik a relatíve kevesebb pénz miatt szomorúbbak lesznek. Emiatt a hatás miatt a gazdasági növekedés soha nem lehet egy zéró összegű játék. Egy gazdaságban, ahol nem csak cégek, hanem magánemberek is versenyeznek, az élet és a munka olyan, mintha egy mókuskerékben lennének.
• Adaptáció: Azok az emberek, akik magasabb jövedelemmel rendelkeznek, magasabb jövedelememelkedéssel lesznek ugyanannyira megelégedve, mint az alacsony jövedelműek. Ha anticipációik szerint ez az elvárás a jövőben nem fog realizálódni, több időt fordítanak pihenésre, szabadidőre, s kevesebbet a munkára.
• Ízlésváltozás: A közgazdasági elméletek szerint a fogyasztónak állandó preferenciarendszere van.

Ezekből a nézőpontokból Layard azt a következtetést vonja le, hogy az adóknak a közszolgáltatások (leginkább a közjavak) finanszírozásán és a redisztribúción túl van még egy hatása: a többletjövedelem magasabb adóztatásán keresztül csökkenti az egységnyi többletmunkával megszerezhető pénzt, s így segít a helyes munka/szabadidő arány megtalálásában.

Magyarul

• Boldogság. Fejezetek egy új tudományból; ford. Takács Dávid; Lexecon, Győr, 2007

Jegyzetek

Források

• Richard Layard Archiválva 2006. június 2-i dátummal az Archive-Iten. Honlapja a London School of Economicsnál.
• Boldogság