Szudarázs
| Szudarázs (Sudaraž) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Eszék-Baranya |
| Község | Baranyaszentistván |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 31300 |
| Körzethívószám | +385 031 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2011)[1][2] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 90 m |
| Terület | 0,72 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 18° 34′ 37″45.75, 18.57745.750000°N 18.577000°EKoordináták: é. sz. 45° 45′ 00″, k. h. 18° 34′ 37″45.75, 18.57745.750000°N 18.577000°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szudarázs (horvátul: Sudaraž) lakatlan falu Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. Közigazgatásilag Baranyaszentistvánhoz tartozik.
Fekvése
Eszéktől légvonalban 22, közúton 36 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re keletre, Baranyában, a Drávaszög nyugati részén fekszik.
Története
A középkorban itt egy Szederjes nevű település állt. Ennek első írásos említése 1265-ben „Zederyes” alakban történt IV. Béla királynak abban az oklevelében, melyben Miklós mestertől a guethi monostor kegyuraságát elveszi, helyette pedig Szederjes és Momad helységeit adományozza.[3] A település 1269-ben „Scedereea”, 1289-ben „Scedyries” alakban szerepel a korabeli oklevelekben. Szársomlyó várának a tartozéka volt.[4] A középkori falu valószínűleg az 1526-os török hadjáratban pusztult el. Az 1591-es török adókönyvben „Szoderjás” alakban 8 adózóval szerepel. A nevek alapján ekkor már szerb lakossága volt. A térség 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, de a falu a felszabadító harcok során elnéptelenedett.
A mai település csak a 19. század második felében keletkezett mezőgazdasági majorként. A harmadik katonai felmérés térképén a település „Zudrás-puszta” néven található. 1880-tól Pélmonostor határában tartják számon, de lakosságát csak 1900-ban számlálták meg először önállóan, amikor 108-an lakták. Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1944 között ismét Magyarországhoz tartozott, majd a háború után ismét Jugoszlávia része lett. 1971-ben még 261 lakosa volt. Az 1970-es években lakossága a jobb megélhetés reményében elvándorolt.
Népessége
| Lakosság változása[5][6] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 0 | 0 | 0 | 0 | 108 | 141 | 0 | 0 | 270 | 285 | 240 | 261 | 0 | 0 | 0 | 0 |
(1991-től önálló településként. 1880-ban, 1890-ben, 1921-ben és 1931-ben lakosságát Pélmonostorhoz számították.)
Oktatás
A településen ma a pélmonostor-cukorgyári általános iskola négyosztályos területi iskolája működik.
Jegyzetek
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Hazai okmánytár IV. kötet 42. old.
- ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Baranya vármegye Bp. 1894.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ https://www.dzs.hr/Eng/censuses/census2011/results/htm/e01_01_01/E01_01_01.html
Források
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- A község régi weboldala[halott link] (horvátul)
- A község kulturális emlékei (horvátul)
További információk
A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. december 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Horvátország-portál
Földrajzportál
